Amikor tudod, hogy nem jön mégis várod.
Amikor tudod, hogy kár volt az egész, mégse bánod.
Amikor meglátod, s hevesebben dobog a szíved.
Amikor érzed, hogy érte remeg két kezed.
Amikor várod, hogy újra eljöjjön a pillanat.
Amikor várod, hangját és szavait.
Amikor naponta felidézed magadban az együtt tölött órák emlékeit.
Amikor nézed mosolyát és két szemét.
Amikor vágysz arra, hogy megint feléd nyujtsa két kezét.
Amikor nem bírod már hiszen kavarognak benned a szavak.
Amikor közeledben van és alig bírod türtőztetni magad.
Amikor jó lenne, ha újra veled lenne.
Amikor már önmagaddal harcolsz ellene.
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész.
Amikor döntesz, hogy miért is ne hiszen egyszer élsz.
Amikor világossá válik, hogy bármily rossz, és mégis jó neked.
Akkor vedd tudomásul, hiába tagadod, igen is Szereted...
