Bár sokak szerint azt kellene megtanulnom, hogy ne akarjak mindenkit megmenteni, ne azokat szeressem, akiket szeretni szoktam. De én továbbra is hiszek a fehér lapokban, az tiszta kezdésekben, az ébredésekben. A változásban és a felemelkedésben. ez persze azzal jár, hogy folyton csalódok, ha valaki nem olvashatóan ír a tiszta lapomra, ha valaki nem lesz ott az ébredésemnél.Ha valaki megunja a változást, és visszafordul. De én továbbra is rendületlenül hiszem, hogy lesz valaki, aki kivétel, aki miatt egyszer igazam lesz. Aki büszkévé tesz, hogy végre érdemes volt. Semmi nem volt hiába. Csak ezt mások nem értik. És persze lehet visszanézve nagyon bánni fogom az elvesztegetett időt, mikor egyetlen rózsa sem nyílik a kertben, és végtelenül magányos leszek egy kis bolygón. De azt hiszem, én még akkor is hinni fogok.
